18 évvel ezelőtt Arkona népe békében élt, míg egy gonosz arkonai forrás őrző, Iwain főpap úgy nem döntött, hogy átveszi az uralmat Arkona fölött.
Az egyetlen, aki megakadályozhatja ebben, a királyné első újszülött leánygyermeke. Amikor a királyné megneszelte Iwain tervét, a királlyal a Portálhoz vitte a kicsit, ahol átvitte a Földre, az emberek világába. Miközben a kastély felé tartottak, kegyetlen módon megölték őket.
18 éve háború dúl Arkonában, egy jó uralkodó nélkül. Egy másik forrás őrző, Nyx a jók oldalán harcol. Neki köszönheti a nép, hogy eddig nem egy zsarnok uralkodik felettük, de ennek vége, hisz az idő múlik még Arkonában is és Nyx megöregedett. Miatta nem választottak új uralkodót, ugyanis látomása volt, hogy egy nap visszatér a trónörökös és a trónra lépése után újra Béke lesz Arkona földjén.
Sokan próbálták megtalálni a lányt, jók és rosszak egyaránt. Ám hiába, a lány nem került elő és egyre nagyobb a baj. A nép még remél, de egyre többen adják föl, és nem hiszik, hogy létezik-e egyáltalán ez a lány.
~ Pár nap múlva betöltöm a 18-at. ~ gondoltam, miközben kifelé bámultam az ablakon. Kicsit borús idő volt, de azért két felhő között kikukucskált a Nap. Délután volt, suli után. Azon gondolkoztam, hogy a holnapi ballagásra ki kell vasalnom a nyakkendőmet, és ki kell festeni a körmeimet. Valahogy mégis másfelé kalandozott a figyelmem. Leginkább az álmom érdekelt igazán.
Álmomban egy másik világban jártam. Mindenféle lények mászkáltak körülöttem. Mindenki meghajolt előttem, mintha fontos ember lennék. Jobbomon egy fiú, pontosabban egy elf, aki mindig mellettem volt és védelmezett.
Úgy döntöttem nekiállok megcsinálni, amit muszáj és majd később foglalkozok ezzel a visszatérő álommal, ami egész kicsi korom óta visszatér.
17 éves koromban a szülinapomon fura tetoválások jelentek meg rajtam. Anyám nem tudta megmondani mi ez. Több orvost is felkerestünk, de ők sem tudtam mit mondani. Engem nem zavart. Ezek a tetkók és a furcsa ezüst színű szemem tettek engem különlegessé. A hajam annyira nem érdekes hosszú, barna, mint általában mindenkinek. Hangulatomtól függően hol összefogom, hol kiengedem. Általában utóbbi jellemző rám. Ha új emberekkel találkozok mindig megkérdezik, hogy kontaktlencsét hordok-e, és mindig elcsodálkoznak, ha kiderül, hogy ez természetesen ilyen.
Az egyetlen, aki megakadályozhatja ebben, a királyné első újszülött leánygyermeke. Amikor a királyné megneszelte Iwain tervét, a királlyal a Portálhoz vitte a kicsit, ahol átvitte a Földre, az emberek világába. Miközben a kastély felé tartottak, kegyetlen módon megölték őket.
18 éve háború dúl Arkonában, egy jó uralkodó nélkül. Egy másik forrás őrző, Nyx a jók oldalán harcol. Neki köszönheti a nép, hogy eddig nem egy zsarnok uralkodik felettük, de ennek vége, hisz az idő múlik még Arkonában is és Nyx megöregedett. Miatta nem választottak új uralkodót, ugyanis látomása volt, hogy egy nap visszatér a trónörökös és a trónra lépése után újra Béke lesz Arkona földjén.
Sokan próbálták megtalálni a lányt, jók és rosszak egyaránt. Ám hiába, a lány nem került elő és egyre nagyobb a baj. A nép még remél, de egyre többen adják föl, és nem hiszik, hogy létezik-e egyáltalán ez a lány.
~~~
~ Pár nap múlva betöltöm a 18-at. ~ gondoltam, miközben kifelé bámultam az ablakon. Kicsit borús idő volt, de azért két felhő között kikukucskált a Nap. Délután volt, suli után. Azon gondolkoztam, hogy a holnapi ballagásra ki kell vasalnom a nyakkendőmet, és ki kell festeni a körmeimet. Valahogy mégis másfelé kalandozott a figyelmem. Leginkább az álmom érdekelt igazán.
Álmomban egy másik világban jártam. Mindenféle lények mászkáltak körülöttem. Mindenki meghajolt előttem, mintha fontos ember lennék. Jobbomon egy fiú, pontosabban egy elf, aki mindig mellettem volt és védelmezett.
Úgy döntöttem nekiállok megcsinálni, amit muszáj és majd később foglalkozok ezzel a visszatérő álommal, ami egész kicsi korom óta visszatér.
17 éves koromban a szülinapomon fura tetoválások jelentek meg rajtam. Anyám nem tudta megmondani mi ez. Több orvost is felkerestünk, de ők sem tudtam mit mondani. Engem nem zavart. Ezek a tetkók és a furcsa ezüst színű szemem tettek engem különlegessé. A hajam annyira nem érdekes hosszú, barna, mint általában mindenkinek. Hangulatomtól függően hol összefogom, hol kiengedem. Általában utóbbi jellemző rám. Ha új emberekkel találkozok mindig megkérdezik, hogy kontaktlencsét hordok-e, és mindig elcsodálkoznak, ha kiderül, hogy ez természetesen ilyen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése