Másnap reggel arra ébredtem, hogy pont az arcomat süti a nap. Nyújtóztam egy nagyot, ásítottam, majd lassan felültem. Még abban a ruhában voltam, amit előző este felvettem. Levettem és visszatettem a szekrénybe. Odamentem a tó felőli ajtóhoz, elhúztam a függönyt és kilestem rajta. A tóban nem volt senki, így fejest ugrottam. Ahogy feljöttem a felszínre hátradobtam a hajam. Úsztam pár hosszt, majd a tó sekélyebb partjára úsztam. Ott megálltam egy kicsit. A hátamra fordultam és az eget kezdtem nézni. Apró bárány felhők úsztak el lassan a szurok fölött. Az egyik egy kicsit elidőzött felettem, amiből arra következtettem, hogy nem fúj annyira a szél. Aztán arra lettem figyelmes, hogy gomolyogni kezd és egy arcot formáz. Mintha tükörbe néztem volna. Ugyanaz az arcberendezés, de mégis más, mert a felhőarc valamivel idősebbnek tűnt. Valahol mélyen belül megmozdult bennem valami. Egy apró szúrás valahol a szívem tájékán.
~ Anyu ~ gondoltam szomorúan. ~ Biztos ő volt az édesanyám. De mért látom egy felhőben az arcát? ~ morfondíroztam magamban, amikor jött egy erősebb szél, amit még én is éreztem és elfújta anyám arcát. Akkor döntöttem úgy, hogy most azonnal útnak indulok és kiderítem végre, hogy ki vagyok.
Gyorsan kiszálltam a tóból, magam köré csavartam és felmásztam a szobámba. Amikor felértem és elhúztam a függönyt Dylant láttam meg, ahogy az egyik székben ül.
- Jézusom! Dylan, azonnal csukd be a szemed! - sikítottam meglepetésemben és szorosabbra húztam a törölközőt.
- Bocsáss meg, Úrnőm! Nem akartalak megijeszteni. - mondta és lehajtotta a fejét. Még a szemét is eltakarta.
- De sikerült. Legközelebb létszíves szólj le, hogy itt vagy. Vagy valahogy jelezz, de ne ülj itt csendben. - korholtam, miközben a szekrényben kerestem a megfelelő ruhát. Végül egy két részes bőrruha mellett döntöttem. A felső része kicsivel a mellem alatt végződött. A nadrágja pedig a combom közepe felett ért véget. Nem tudtam elképzelni, hogy anyám ilyeneket hordott. De most lényegtelen. A szekrényben találtam egy combtokot, meg egy íjat és egy tegeznyi nyílvesszőt. A tegezt a hátamra vettem az íjjal együtt, a combtokot a jobb combomra erősítettem. Előtte belenéztem és kötszereket és dobókéseket találtam benne. Meg sem lepődtem rajta.
- Most már idenézhetsz. Na, hogy festek? - kérdeztem és amikor felnézett megfordultam előtte. Elmosolyodott, mire elpirultam.
- Gyönyörű vagy. Nagyon hasonlítasz édesanyádra. Habár ezt a felszerelést, direkt neked készítette ide Nyx. Ezt neked készítették egy nappal azelőtt, hogy megjöttél volna. - mondta Dylan. Éreztem, hogy amit mond az az igazság.
- Jól van. Viszont pakolj össze. Reggeli után indulunk. Tudni akarom, hogy ki vagyok és nem várhatok délutánig.
- Rendben, Úrnőm. Többek közt azért jöttem, mert Nyx látni kíván mielőtt elmegyünk. Gyere odakísérlek. - nézett rám Dylan. Bólintottam és az ajtóhoz léptem. Gyorsan lemásztam és megvártam, amíg Dylan is földet ér. Útközben többen is megálltak, abban amit csináltak és voltak olyanok is, akik a jobb öklüket a szívükre helyezve fejet hajtottak. Nekik viszonoztam a köszönést, hisz az alapvető tiszteletet megadom azoknak, akik nekem is megadják. Rossz érzéssel töltött el, hogy voltak, akik gyanakvással néztek utánam, majd rosszalló sugdolózásba kezdtek a mellettük állóval. Velük próbáltam nem foglalkozni, bár nagyon nehezemre esett, viszont sikerült nem kimutatnom, hogy bánt. Amikor megérkeztünk Nyx már a szobája ajtajában várt minket. Intett nekem, hogy menjek be. Dylan engedelmesen őrt állt az ajtóban, hogy senki ne zavarjon meg minket.
- Nos, milyen éjszakád volt? - kérdezte Nyx kedvesen. Meglepődtem. Nem erre a kérdésre számítottam.
- Ahhoz képest, hogy min mentem keresztül egész nyugodt éjszakám volt. - feleltem.
- Láttam tetszik a tó ott a szurokban. Figyeltelek. - nézett rám minden tudó szemmel. Mielőtt bármit kérdezhettem volna folytatta.
- Nem tudom milyen mélyre mentél a barlangban, ami ott van. A tónak a barlangon túl van folytatása, ami Dylan és az én szobámhoz csatlakozik.
- Ezek szerint három részre van osztva. - vontam le a következtetést, Nyx egyetértően bólintott.
- Láttam, hogy nagyon nézed az egyik felhőt.
- Igen. Nem tudom hogyan, de egy arcot láttam. Először azt hittem az enyémet, de aztán észrevettem, hogy az arc idősebb. Ebből arra következtettem, hogy anyám arcát láttam. - és elmondtam, hogy mit éreztem, amikor megláttam.
- Errefelé nagyon ritka, hogy egy rég elhunyt családtag arcát látjuk a felhőkben, de nem példátlan. Én is láttam már az édesanyám arcát. Másik téma. Mikor akarsz indulni? - váltott témát.
- Reggeli után. - vágtam rá rögtön. Nyx elmosolyodott és vett egy mély lélegzetet.
- Ez esetben, menjetek reggelizni Dylannel. - mondta.
- Ha megtaláltam a kardot, visszajövök és elfogadom a sorsomat. Ha nem találnám meg, visszamegyek az emberek világába. - mondtam.
- A te döntésed, ezért nem szólok bele. De mielőtt visszamennél, gondolkodj egy kicsit és be fogod magadnak vallani, hogy ott már nincs életed. Most menj! - azzal elfordult és mással kezdett foglalkozni. Kiléptem az ajtón és Dylanre néztem.
- Menjünk reggelizni. Utána indulunk. - mondtam Dylannek.
- Rendben. Gyere a konyhába megyünk. Ott nyugodtan tudunk enni. - azzal elindult. Az ebédlő mögött volt egy újabb átjáró. Azon átmentünk és egy kis tisztáson találtuk magunkat. Hat, egymástól egyenlő távolságra helyezkedő tűzrakás volt. Mindegyik más-más ételt főztek, illetve sütöttek. Dylan odament az egyik szakácshoz, aki épp tojást és szalonnát sütött, majd egy másikhoz, aki kenyeret sütött egy kemencében, amit csak most vettem észre. Amikor Dylan visszajött két nagy tányér tojásrántottát és két-két szalonnával és két nagy szelet kenyérrel, csorogni kezdett a nyálam.
- Jó étvágyat, Morgana. - mondta, miközben letette elém az egyik tányért egy kőasztalra. Fából faragott villát adott a kezembe.
- Neked is Dylan. - és megkóstoltam a rántottát. Elismerően hümmögtem. Ilyen finomat régen ettem. A kenyér még meleg és ropogós volt. Körülbelül egy félóra múlva még az asztalnál ültünk és egy-egy kupa sört ittunk.
- Pakoljunk össze és induljunk, Úrnőm. - nézett rám Dylan. Bólintottam és elindultam a szobám felé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése