7. fejezet

Ledermedtem, amikor észrevettem, hogy mindenki engem néz. Egyetlen személy kivételével mindenki felém pillantott, majd halk suttogásba kezdtek. Nyx nem engem, hanem Dylant nézte. Dylan megérintette a vállam és elindultunk Nyx felé, ahol a jobb oldalán két üres hely volt. Nyx most rámpillantott és felállt.
- Gyere ide, gyermekem! Ez a hely itt a Tiéd és a Védelmeződé. Foglaljatok helyet. - szólt és leült. Dylannel odamentünk és leültünk. Kicsit fusztrálva éreztem magam, hogy mindenki engem néz, de hát kénytelen vagyok megszokni. Azzal nyugtattam magam, hogy csak azért bámulnak meg, mert én vagyok a trónörökös, amit még mindig nagyon nehezen tudtam elhinni. Ezt szóvá is tettem.
- Nyx, nézd én még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg én vagyok ennek a világnak... Nem is tudom hogy fejezzem ki magam. Talán a legjobb szó erre az uralkodója. Nekem ez egy kicsit túl gyors. Anyámat alig 2 napja ölték meg nem tudom milyen okból. Ugyanennyi ideje tudtam meg, hogy a világ amelyről mindig is álmodtam valós és én vagyok illetve én leszek az uralkodója. - mondtam csendesen, hogy csak Nyx és Dylan hallja, amit mondok. A vcsorán résztvevők már túlléptek a megjelenésemen. Mindenki visszatért az előző téájához és csak a kisebbek néztek még mindig úgy rám, mintha szellem lennék.
- Morgana, pár nap, pár hét és tényleg elhiszed majd, hogy ide tartozol. Tudom, hogy bízhatunk benned. De egyelőre nem kell aggódnod. Most még csak annyit kérek Tőled, hogy ismerkedj a néppel és szokd meg ezt a világot. Tudom min mész kerszetül, hisz én is elvesztettem az édesanyámat, amikor még kicsi voltam. 18 éves korom óta vagyok Forrásőrző. - nézett rám és megsimogatta az arcomat. Kicsit zavarba jöttem ettől, de mégis volt benne valami megnyugtató. Dylanre pillantottam, aki rámmosolygott. Viszonoztam a mosoylt és máris jobban éreztem magam. Előttem különféle sültek sorakoztak. Nem tudom mit vettem el, de nagyon ízletes volt. Többször is vettem belőle.
Vacsora után Nyx félrehívott. Azt mondta fontos dologról akar velem beszélni, négyszemközt. Dylant a szobája elé állította őrködni, amíg beszélgetünk.
- Morgana, van valami amiről megbizonyosodhatsz, hogy tényleg te vagy Arkona törvényes uralkodója. Van egy kard, a Serar, ami még édesanyádé volt. Ha azt megtalálod és megtanulod használni, Te is elhiszed majd, hogy közénk tartozol. Amit még tudnod kell erről a kardról. Ne keresd, hagyd hogy Ő találjon meg Téged, ahogy a Portal is megtalált Téged. Mindennek lelke van. Legyen az kard, portal vagy bármi más. - mondta Nyx és olyan határtalan bizalom égett a szemében, hogy nem tudtam nemet mondani.
- Kíséretet kapok? - kérdeztem, mire Nyx felnevetett, és én elszontyolodtam. - Valami rosszat kérdeztem?
- Dehogy, Morgana! Csak nem értetted meg a Védelmező esküjét. Dylan mostantól minden lépésedetről tudni fog, mert végig melletted lesz, hogy meg tudjon védeni. Elég, ha ő elkísér téged. Valószínüleg, ő fog téged kiképezni, ha megtaláltad a Serart. Bízz benne. De leginkább magadban kell bíznod, anélkül elvesztél. A Portalt is csak úgy találhattad meg, hogy bíztál abban, hogy meg tudod találni. Most pedig menj, pihend ki magad és ha úgy érzed készen állsz, induljatok el Dylannel. - mondta azzal intett, hogy elmehetek. Úgy éreztem mondanom kéne még valamit, de nem jött ki hang a torkomon. elindultam az ajtó felé, majd ott visszafordultam.
- Köszönöm a bizalmat, Nyx. Remélem nem fogsz csalódni bennem, de nem ígérek semmit. Jó éjszakát. - és kiléptem a szobából. Dylan azonnal felém fordult.
- Mehetünk? - kérdezte. Nagyra értékeltem, hogy nem kérdezte meg, hogy miről beszélgettünk Nyxszel. Szótlanul mentünk a szobám felé. Amikor odaértünk én elindultam felfelé, de Dylan nem jött utánam. Félúton visszafordultam. Kérdőn néztem lefelé.
- Én nem megyek fel. Az a te szobád. Én itt maradok őrködni. - mondta.
- Nem kell őrködnöd. Gyere fel hozzám. Meg kell beszélnünk valamit. - mondtam és tovább mentem fölfelé. Amikor felértem leültem az ágyamra. Dylan egy perc csúszással, de utolért.
- Miről kell beszélnünk? - kérdezte és leült a földre. Hiába unszoltam nem volt hajlandó felülni az ágyra.
- Segítened kell megtalálnom a Serart. tudnom kell, hogy tényleg az vagyok, akinek gondoltok. - mondtam.
- Tudnom kell ki vagyok! - fakadtam ki.
- Morgana, bízz bennem. Pihenj, aludj nyugodtan. Én addig őrködöm. Mikor akarsz indulni? - nézett rám megértően.
- Nem, menj pihenni te is. Legkésőbb holnap délután akarok indulni. Most pedig menj, szeretnék aludni. - mondtam és eldőltem az ágyon.
- Jó éjt, Úrnőm. Álmodj szépeket. - búcsúzott és kilépett a szobámból. Tíz perc múlva már aludtam is.

Posted in: