Amikor visszaértem a szobába körbenéztem valami táska szerű tárgy után. A szekrény aljában találtam egy bőr táskát, amibe az élelem belefér, meg talán egy ruha. Válogatni kezdtem a ruhák között és a legpraktikusabbnak tűnőt elraktam. Egy két részes hosszú bőrruhát. Hidegebb napokra.
Elkészültem az összepakolással és a fa aljában vártam a Védelmezőmet. Dylan körülbelül tíz perc múlva meg is érkezett egy nagyobb hátitáskával és két lóval. Egy fekete kancával és egy fehér ménnel.
- Gyönyörűek! - mondtam elvarázsolva. Odamentem a fekete kancához és megsimogattam az orrát. A ló a vállamra tette a fejét és belefújtatott a hajamba. Felnevettem, mert egy kicsit csikizett én pedig nagyon csikis vagyok.
- Ők itt Diablo és Belphegor. Diablo a fekete, de szerintem erre rájöttél. Ha készen vagy indulhatunk. - nézett rám Dylan. Felpattantam Diablo hátára, és örültem, hogy annak idején megtanultam lovagolni. Hátrafordultam Dylanhez,
- Indulhatunk. De őszintén megmondom, halványlila gőzöm sincs, hogy hova megyünk pontosan. - mosolyogtam Védelmezőmre, aki elügetett mellettem Belphegor hátán. Utánuk indultunk Diabloval.
- Leginkább az orrunk után megyünk. De jobban járunk, ha az ösztöneidre hallgatunk. - mondta Dylan és elindult egy kis ösvényen befelé az erdő szívébe. Felzárkóztam mellé.
- Pontosan most hova megyünk? - kérdeztem, mert biztos voltam benne, hogy el akar vinni valahová.
- Most egy barlangba megyünk. Egy sárkányhoz, Shagonhoz megyünk. Nyx szerint ő látta utoljára a kardot. - kaptam meg a választ.
Egyre mélyebbre hatoltunk az erdőben. Ahogy mélyebbre mentünk úgy változott meg minden. Egyre sűrűbb lett az aljnövényzet, egyre magasabb fák vettek körbe minket, és egyre furcsább neszeket hallottam, amik eléggé rám hozták a frászt néhányszor. Ezzel én is megijesztettem párszor Diablot, aki ezt ingerült prüszköléssel adta tudtomra. Ilyen előredőltem a nyakára és a füle tövét masszírozva kértem bocsánatot.
- Lassan megérkezünk. Előre szólok, Shagon eléggé magának való sárkány. Több, mint 500 éves, és az utolsó a fajtájából, ezért megköveteli a tiszteletet, amit vissza is ad. - mondta komolyan Dylan.
- Hogy hogy az utolsó? - kérdeztem, habár sejtettem a választ.
- Iwain kiirtotta őket. Shagon még időben el tudott menekülni. Több misztikus lény is él Arkonában, de erre gondolom már rájöttél. - nézett rám.
- Például elfek és sárkányok. Van még valami érdekes lény?
- Főnixek, vérfarkasok, szirének, kentaurok - eléggé maguknak való népség - koboldok, hárpiák, gólemek, törpök. De rengeteg van felsorolni hosszú lenne. Viszont nem mindegyik áll a mi oldalunkon, sőt van olyan amelyik egyik oldalon sem áll. Ilyenek a törpök és a kentaurok. Mindkettő magának való nép és csak akkor foglalnak állást, ha már biztosak a végeredményben. A főnixek - élükön Kyrával - Iwain oldalán állnak, ahogy a vérfarkasok és hárpiák is. A szirének, koboldok és a gólemek velünk vannak. - magyarázta Dylan, én pedig szabályszerűen ittam a szavait. Elképesztett, hogy milyen sok lény él itt, mégis nem találkoztunk még eggyel sem.
- Amit még tudnod kell. Kyra, Iwain leghűségesebb szolgája és a főnixek között az egyik legvérszomjasabb. Ha jól tudom Shagonnal egyidősek, talán csak pár év lehet köztük. Azt tudom, hogy Kyra ölte meg az utolsó sárkányt, Shagonon kívül. Az a sárkány még fióka volt. Talán egy-két éves lehetett. - amikor ezt meghallottam elszomorodtam.
- Nyx szerint az országban lehetnek elrejtve sárkánytojások, de szinte reménytelen, hogy valaha kikelnek.
- De miért? Ennyire veszélyes lenne számukra az élet? - kérdeztem értetlenül.
- Nincsenek meg azok a feltételek, amire szükségük lenne. És ez leginkább a biztonság hiánya. Lehet, hogy ha Te kerülsz a trónra, kikelnek, lehet hogy még akkor sem. - nézett rám Dylan és most vettem csak észre, hogy egy hegy lábához értünk és annak mentén megyünk tovább. Óvatosan vetettem egy pillantást felfelé. Innen hatalmasnak tűnt.
- Várj, úgy tudtam, hogy a törpék a hegyekben élnek, katakombákban. Igaz ez? - kérdeztem a hegyet nézve.
- Igen igaz, de ezt hiába nézed. Ennél azért messzebb vannak tőlünk. Van egy pár hegy Arkonában. Ez még csak egy dombocska azokhoz képest, ahol a törpék élnek. A sziréneket egy öbölben találod, de csak vészhelyzetben tudsz bemenni. A szirének lezárták az öböl bejáratát, amikor Iwain megpróbálta megölni őket. A koboldok meg mindig velünk vannak épp csak nem látod őket. Rejtőzködő életmódjuk van és általában csak este merészkednek elő. - hallgattam Dylant, csendben, mint egy jó tanuló. Egyszer csak Diablo megállt, ahogy Belphegor is. Dylan nem lepődött meg. gyorsan lepattant a fehér mén hátáról és az egyik fa ágához kötötte. Én ugyanezt tettem a kancával. Ahogy a lábam földet ért, olyan érzésem támadt, mintha remegne a föld a lábam alatt. Dylanre néztem.
- Shagon? - kérdeztem, mire Védelmezőm mosolyogva bólintott.
- Gyere! Nem kell félned. - mondta és kinyújtotta a kezét. Nem lepődtem meg, talán csak egy kicsit, de habozás nélkül megfogtam. Így indultunk el a hegy tövében megbújó barlang bejáratához. A barlang szájánál megálltunk. Dylan belesett, majd magabiztosan leült és lecsúszott.
- Morgana, csússz le nyugodtan, elkaplak. - mondta, amikor leért. Vettem pár mély lélegzetet és Dylan után mentem. Nem láttam semmit ebben az alagútban. Amikor a végéhez közeledtem láttam Dylan körvonalát, megbíztam benne, így nem aggódtam. Ám amikor leértem Valamiben megakadtam, vagy megbotlottam, nem tudom, de a vége az lett, hogy a földre kerültünk. Dylan a hátán feküdt, én a hasán ő pedig átkarolta a derekamat. A sötétben is láttam, hogy milyen gyönyörű zöld szeme van. Nem értettem, hogy mitől ugrott meg a szívverésem. A csúszdázástól, vagy attól hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. Végül is nem érdekelt, így alakult és kész. Talán két percig feküdtünk így, amikor köhintett kettőt. Vettem a lapot. Azonnal felálltam és segítettem neki is.
- Ne haragudj, hogy fellöktelek. Valamiben megakadtam. - kértem bocsánatot.
- Semmi gond, de elég a vakoskodásból. - szólt és a táskájából elővett egy fáklyát. Meggyújtotta és arra a helyre ment, ahol véget ért a csúszda. Én is odamentem és egy színes, pikkelyes kígyófarokhoz hasonló izét láttunk. Gondoltam ez lehet Shagon farkának a vége. A következő pillanatban megmozdult és eltűnt a barlang mélyén. Dylannel összenéztünk. Egyértelmű jel volt. Arra kell továbbmennünk. Szótlanul mentünk tovább követve a barlangban kialakult ösvény vonalát követve. Hirtelen kiszélesedett az ösvény és a hegy gyomrában találtuk magunkat egy hatalmas föl-le mozgó kupac tövénél. A következő pillanatban a kupac megmozdult, mire ösztönösen tettem három lépést hátra. A sárkány kitekeredett, mint egy kígyó, felemelte hatalmas fejét és kinyújtózkodott. mint egy macska. Az évek során elég helyet alakított ki magának így kényelmesen elfért.
- Üdvözöllek, Morgana, Arkona trónörököse, és Dylan, Morgana Védelmezője. - szólt morgó hangján, de így is lehetett hallani, hogy nőstény és tiszteletet parancsoló. Meglepődtem, hogy tudja kik vagyunk.
