2. fejezet

Aznap este, nem emlékszem mikor aludtam el. Reggel arra keltem fel, hogy lecsúszott rólam a takaró és az ablakon besütő nap égeti a hátamat. Lassan magamhoz tértem, nyújtózkodtam és felvettem a rövidnadrágomat. Ásítottam néhányat, majd lementem a konyhába a reggeli müzlimért és kávémért. Egy tálcán felvittem a szobába és kiültem az ablakba.
Még ott volt a tegnap esti rajzom a fiúról. Beleittam a kávémba és a kezembe vettem a rajzot. Alaposabban megnéztem, néhány dolgot kijavítottam, és kiragasztottam a többi közé a falra.
Megint az a fura érzésem volt, hogy figyelnek. Kinéztem az ablakon és a környéket pásztáztam. Senki nem volt a közelben. Legalábbis a járdán. Az erdő környékén sem láttam senkit, bár mintha valami zöld villant volna az egyik közelebbi fán. Nem voltam biztos benne, hisz épp csak egy pillanatra láttam. Úgy döntöttem nem foglalkozom vele. Végeztem a reggelivel, levittem a tálcát és az edényeket a konyhába, ahol anyám az újságot olvasta.
- Jó reggelt, anyu! Van valami érdekes hír? - kérdeztem anyámat, miközben elmosogattam.
- Semmi érdekes, csak annyi, hogy milyen károkat okozott a tegnap esti vihar. - felelte anyám. Hátrafordultam és kérdőn néztem szülőanyámra.
- Vihar volt tegnap éjjel? - néztem rá értetlenül. - Én nem hallottam semmit.
- Igen, mert úgy aludtál, mint aki fejbe vágtak. Én egész este nem aludtam. - mondta, és összehajtotta az újságot. - Köszönöm, hogy elmosogattál. Megyek dolgozni, majd este jövök. Vigyázz magadra. - mondta, homlokon csókolt, fogta a kabátját és elment. Hallottam, ahogy beindítja az autót és kifordult a bejáróról.
~ Imádom, ezt a kelekótya nőt. ~ gondoltam mosolyogva. Kicsit összepakoltam a házban és fogtam a rajzfelszerelésem és kimentem a hátsókertbe egy pléddel.
Kiterítettem a plédet kifeküdtem és egy kicsit eldőltem. Álmodoztam, gondolkodtam egy kicsit, majd hasra fordultam és rajzolni kezdtem. Nem figyeltem, hogy mit és hogyan rajzoltam. Az időt sem figyeltem, egészen addig, amíg bent a konyhában meg nem szólalt a telefon. Gyorsan felpattantam és berohantam a házba. Felkaptam a telefont.
- Halló? - szóltam bele.
- Szia Kicsim! Kicsit később megyek haza, mert sokan vannak az irodában. Ne haragudj! - hallottam anyám hangját a vonal túloldaláról.
- Semmi gond, Anya! Siess haza, és vigyázz magadra. Szeretlek - búcsúztam tőle. Ekkor hallottam utoljára az anyámról.

Posted in: