Dylan elkezdett mesélni magáról, és a világáról, ami annyira hasonlított az enyémre, hogy szinte már ugyanaz volt. Szinte egymás mondatait fejeztük be, amikor elkezdtünk egy új mondatot. Kicsit ijesztő volt a helyzet.
- Honnan tudod mindezt? - kérdeztem kertelés nélkül immár harmadszorra. Kicsit ki is akasztottam a srácot. Sóhajtott egy nagyot, a szemembe nézett és harmadszor is válaszolt a kérdésemre.
- Onnan, hogy ez a világ, amiről álmodsz valóban létezik. Te vagy a trónörökös és szükségünk van rád, különben Arkona elpusztul, örökre. Morgana, te nem egy átlagos 18 éves lány vagy. Figyellek már pár napja. Az iskoládban mindenki érzi, hogy nemesi származású vagy, a véredben van. - mondta fáradtan, majd elmosolyodott. - Mellesleg, félig elf vagy. - tette hozzá furcsán csillogó szemekkel.
- Elf? De az nem lehet. Nem hosszúak a füleim, nincs varázserőm. - értetlenkedtem megint.
- Édesanyád egy elf volt. A fajtánkból a legnagyobb mágus. Nemhiába lett királynő. A szemed és tetoválásaid tőle örökölted. Leginkább viszont apádra hasonlítasz az emberi termeteddel és a hajszíneddel. - folytatta a magyarázatot.
- Ezek szerint te is elf vagy, hisz többes számot használtál. Mégis normál emberi füleid vannak. Igaz a szemed zölden izzik. - mondtam megállapításként.
- Igen, igaz. Ez a Portál különlegessége. Ha átlépsz rajta megváltozol, attől függően melyik világból mész melyike. Amúgy teljeséggel lehetetlen, hogy egy földi halandó megtalálja a Portált. Azt csak egy arkonai képes megtalálni. Ez lesz az első próbád. Megtalálni és megnyitni a Portált. Ha ez sikerül, beléphetsz a világodba. De hogy pontosabb legyek, a Birodalmadba. - mondta, mintegy megválaszolva néhány kimondatlan kérdésemet.
- Nem könnyíted meg a dolgom, igaz? - kérdeztem gyanakvóan, a szája sarkában húzódó félmolyos láttán.
- Nem, tényleg nem könnyítem meg a dolgod. Viszont feküdjünk le aludni, későre jár. Holnap hajnalban indulnunk kell. - mondta és felállt az ágyamról. Átült az ablakba, ahol rajzolni szoktam. Egészen addig észre sem vettem, hogy már besötétedett és felkelt a hold. Halványan bevilágította a szobámat. Elmentem letusolni, mert mégsem feküdhettem le koszosan. Utána Dylant is elzavartam fürdeni, de rá kellett jönnöm, hogy nem ismeri a zuhanyzót, mint olyat. Mint később megtudtam, Arkonában barlangi tavakban fürdenek.
Miután nagy nehezen Dylan is megfürdött, lefeküdtem aludni. Dylan nem sokat aludt, mondván hogy meg kell védenie engem. Ahhoz képest, hogy anyámat ma reggel anyámat holtan találtam a szobájában, álmatlan, nyugodt éjszakám volt. Az összes rajzomba le mertem volna fogadni, hogy Dylan bűvölt meg valamivel.
Másnap reggel fitten és kipihenten ébredtem, ami egyáltalán nem volt jellemző rám. Felkelés után elvégeztem a szokásos reggeli rituálét mint olyan, hogy fogmosás, arcmosás és fésülködés. Reggelire bekaptam két nagy tál müzlit és tele voltam. Dylant megint kiakasztottam egy kicsit, amikor látta, hogy mit nevezek én reggelinek. Biztosított róla, hogy Arkonában meg fog változni az étrendem.
Amikor végre elindultunk, útközben folytatta a felvilágosítást. Elmagyarázta, hogy milyen a helyzet a... birodalmamban. Még rá gondolni is furcsa.
- A lázadók vezetője Nyx, egy arkonai forrásőrző. Ő látta a visszatérésedet 18 évvel ezelőtt. A lázadók lassan kezdik feladni a reményt. Ha meglátnak téged, gyanakodni fognak. Bizonyítanod kell, hogy tényleg Te vagy a trónörökös. Nem lesz könnyű dolgod. - és csak mondta, mondta, hogy mire figyeljek, mit ne csináljak. Amikor megáll levegőt venni közbe szóltam.
- De mindezek előtt meg kell találnom a Portált. - mondtam és csak akkor döbbentem rá, hogy beengedtem a világomba, megosztottam vele mindent, amit 18 év alatt láttam, álmodtam és magamban tartogattam.
- Ahhoz, hogy megtaláld a Portált, hallgass a megérzéseidre, az ösztöneidre. Halld meg, hogy Arkona téged hív, már vár rád. - és így folytatta és a szavait ritmusára, csukott szemmel elkezdtem körbejárni azt a kis eldugott forrást, ahova kilyukadtunk. Egyszer csak, hirtelen ötlettől vezérelve a tetoválásaim vonalát követve rajzoltam a levegőbe. Ahol a kezem elhúzódott vibrálni kezdett a levegő, és lassan kibontakozott előttem a Portál. A tetoválásaim halványkéken izzani kezdtek és megnyílt előttem a Portál.
- Sikerült! Ez szép volt. - hallottam Dylan dicséretét. - Azt tudnod kell, hogy a Portál mindenkinek más módon nyílik meg. Nekem másféle tetoválásaim vannak, így nekem azt kell követni. Ebből mit tudtál meg? - kérdezte, mint egy tanár.
- Azt, hogy a Portált az egyedi vagy örökölt tetoválásokkal lehet megnyitni. Más tetkóit nem használhatod. Jól mondom? - vágtam rá rögtön. Engem is meglepett a hirtelen válaszom és Dylanre pillantva őt is sikerült meglepni.
- Pontosan. - mondta elismerően és intett, hogy lépjek át a kapun, ha már megnyitottam. Óvatosan beléptem a kapu közepébe és átgázoltam a bokáig érő vízben. A következő pillanatban megszólalt egy számomra ismeretlen mégis ismerős zene, ami magából a Portálból szólt. ét másodperc múlva egy erdőben találtam magam, immár Arkonában. Azonnal tudtam, hogy ide tartozom, hisz azaz énem, amit eddig elzártam, elnyomtam, most kitört és örömében táncra perdült énekelni kezdett.
Amikor kissé lenyugodtam megálltam Dylannel szemben.
- És innen hova tovább? - kérdeztem ártatlanul, mintha az előbbi kirohanásom meg se történt volna.
- Megyünk a lázadókhoz. Ott mindent meg fogsz tudni, amit még nem mondtam el. - felelte és elindult mellettem előre az erdő sűrűjébe.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése